Blaise Pascal (1623-1662) híres fogadása:
Isten létére vagy nemlétére fogadhatunk; fej vagy írás. Pascal szerint akkor járunk jól, ha a „fejre” fogadunk, tehát arra, hogy van isteni gondviselőnk, és nem véletlenül vagyunk a világon, mert ezzel elnyerhetjük örök boldogságunkat; viszont ha tagadjuk, és mégis van Isten, akkor elkárhozunk. „Ha nyersz, akkor mindent megnyersz; ha veszítesz, akkor semmit sem vesztesz.” – így Pascal. A felvilágosodás ellenben erre azt a választ adta, hogy mindent az „írásra” kell feltenni, mivel ezzel nyerhetjük el a szabadságunkat. Aki közömbös, az nem vesz részt a fogadásban.

Heller Ágnes Pascal fogadásáról: „Magam azt javaslom, fogadjunk arra, hogy nem veszünk részt a fogadásban. Ez nem közömbösség (hiszen maga is fogadás, melyre mindenünket feltesszük), arra fogadunk ugyanis, hogy sem hazudni nem akarunk, sem áltatni nem akarjuk magunkat. Schiller költeményére* hivatkozom. Nem azért hozzuk ki a hölgy kesztyűjét az oroszlán barlangjából, mert jutalmat kaphatunk érte, de azért sem, hogy bizonyítsuk a szabadságunkat. Csak azért tesszük, mert így vagyunk önmagunk, s ez becsület dolga.”
(217. o.)

Szerintem itt az az elsődleges kérdés, hogy melyik Istenről van szó. Talán Joseph Heller, helyesebben Yossarian „oldja meg” a legfrappánsabban ezt a kérdést A 22-es csapdájában: "Egymás közt élvezzünk kissé nagyobb vallásszabadságot. Te abban az istenben nem hiszel, akiben akarsz, és én is abban az istenben nem hiszek, akiben én akarok. Áll az alku?"


*Friedrich Schiller: Der Handschuch (A kesztyű), 1797.
(kép forrása: http://matematica-old.unibocconi.it/betro/pascal.jpg )